2009. július 24., péntek

Önállóan

Mit kezdjek magammal?

Eddig Ádi annyira meghatározta a mindennapjaimat, hogy most, hogy nem nagyon van már,vagy nem úgy van már, gyakran nem tudom, hogy mihez kezdjek.

Amikor megismerkedtünk önálló voltam. Most ezt kellene újra megtalálni. Új kapcsolatot akarok építeni vele, de ez csak úgy megy, ha újra a saját lábamra állok.

Ha most így belegondolok, igazán nagy szerencsém volt. Tíz év óta vagyunk együtt, és ezért ő is, én is sokat tettünk.
De nem eleget a tizenegyedikhez.

Talán még nem késő.

El kell gyászolnom a régi kapcsolatot, és annak az illúzióját, hogy minden jó és szép volt. Nem volt az. Nekem sem. Sokat aláztam meg magam, és sokszor voltam magányos, nem mondtam meg, hogy mit akarok, hagytam, hogy irányítsanak. Ezt be kell ismernem végre. Erről nem az Ádi tehetett, mint ahogyan nem is én tehettem/tehetek a mostani szenvedéséről. Elég mindenkinek a saját felelőssége.

Tudom, azt is, hogy ezt a gyászmunkát csak éppen elkezdtem, és még eltart majd egy darabig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése