van, hol hallgatnak a gondolatok
és nem zakatol az elme,
van, hol nem kérdés a miért
ott elnyugvás van és béke
ott van az élet,
a tér
és az elengedés
mikor megtalálom ezt önmagamban,
a világ körém rendeződik
és beleoldódok a változásba
2010. február 26., péntek
2010. február 23., kedd
Születés
Nem születtem meg.
Még mindig nem.
Csak a testem.
Gondolatcsomóként
várok a koponyámban.
Ott kuporgok.
Mögöttem az ajtó,
amin belöktek,
vagy átcibáltak
az anyám hasát metélő
orvosok.
Harmincöt éve várom,
hátha kinyílik újra.
Mert akarnék visszafutni a
megnemtörtént múltba.
Pedig tudom,
menni kéne élni.
Birtokba venni a testet
és a teret,
amiért nem küzdöttem meg,
amiért ennyit kellett félni.
Még mindig nem.
Csak a testem.
Gondolatcsomóként
várok a koponyámban.
Ott kuporgok.
Mögöttem az ajtó,
amin belöktek,
vagy átcibáltak
az anyám hasát metélő
orvosok.
Harmincöt éve várom,
hátha kinyílik újra.
Mert akarnék visszafutni a
megnemtörtént múltba.
Pedig tudom,
menni kéne élni.
Birtokba venni a testet
és a teret,
amiért nem küzdöttem meg,
amiért ennyit kellett félni.
2010. február 18., csütörtök
Miller
És most két drazsé (a jó gyerekeknek) Arthur Miller: The Ride Down Mt. Morgan c. darabjából:
"ha a vágyaid szerint akarsz élni, az emberek úgy néznek rád, mint egy rakás szarra...ha pedig nem a vágyaid szerint élsz, akkor te érzed magad annak"
és a nővérke jó tanácsa a szenvedő főhősnek:
"na jöjjön már le a keresztről, másnak is kell a fa"
"ha a vágyaid szerint akarsz élni, az emberek úgy néznek rád, mint egy rakás szarra...ha pedig nem a vágyaid szerint élsz, akkor te érzed magad annak"
és a nővérke jó tanácsa a szenvedő főhősnek:
"na jöjjön már le a keresztről, másnak is kell a fa"
2010. február 17., szerda
beismerés
Gyűlölet nincs, csak csalódás.
Vesztett napok,
elhagyott szétszaggatott cafatok.
Mindenhol.
Kifolyt az íz a sóból.
A könnyek elvitték mind az ízeket.
Színek nincsenek már, csak szín van.
Gyurmaszínű massza a kint.
Lehet rágni!
Bent, meg sziklatömb zár
a hamuízű múltba.
Próbálom kihányni.
Vesztett napok,
elhagyott szétszaggatott cafatok.
Mindenhol.
Kifolyt az íz a sóból.
A könnyek elvitték mind az ízeket.
Színek nincsenek már, csak szín van.
Gyurmaszínű massza a kint.
Lehet rágni!
Bent, meg sziklatömb zár
a hamuízű múltba.
Próbálom kihányni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)