Reggeli mosoly a cigarettafüst mögött.
Hideg van, hunyorgok.
Szemembe néz az üvegplakát
és a villamosra váró, tatárarcú fiú.
2011. január 30., vasárnap
Nyugalom
Rendben van most minden,
a kövek, a beton,
a füst a kéményen,
az aszfalton félretúrt hó.
A varjúpamacsok a szürke égen,
a fehérhátú sirály,
a gépolajszín folyó.
a kövek, a beton,
a füst a kéményen,
az aszfalton félretúrt hó.
A varjúpamacsok a szürke égen,
a fehérhátú sirály,
a gépolajszín folyó.
2010. október 30., szombat
nótacsokor
Kata jóvoltából ringyrongyá röhögtük magunkat tegnap a Macskafogó nevű kocsmában a Belga Nótacsokrán. Ezeket teszem most közzé itt! tessék kultúrálódni, mostanában úgyis a magyaros a divat.
http://www.youtube.com/watch?v=Kma7lQz6SWo&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=olRrld-YFp8&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=BvzD3-3D5UE&feature=related
sajnos csak így, mert nem volt hajlandó a gép máshogy beilleszteni... :(
http://www.youtube.com/watch?v=Kma7lQz6SWo&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=olRrld-YFp8&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=BvzD3-3D5UE&feature=related
sajnos csak így, mert nem volt hajlandó a gép máshogy beilleszteni... :(
2010. október 27., szerda
érzés
Jégcsapok lógnak az eresz alól.
Csönd van.
Csak a vaspántok nyikorognak néha.
A szürkeségbe kiáltok, és figyelem
ahogy valahol messze,
fémes, hideg hangon hallgat,
és kővé változik
a nyershús ízű reggel.
Csönd van.
Csak a vaspántok nyikorognak néha.
A szürkeségbe kiáltok, és figyelem
ahogy valahol messze,
fémes, hideg hangon hallgat,
és kővé változik
a nyershús ízű reggel.
2010. június 19., szombat
Mozart Serenade No 10 In B Flat Major K 361 III Adagio
szóval így pszichonyanya után ezt sikerült elsőként ideraknom
csókom mindenkinek
csókom mindenkinek
2010. május 29., szombat
Ich möchte
Ich schrieb eine Liste über die Dinge, was ich möchte. Ich schrieb es auf dem Bus, wo die Leute sahen, dass ich schreibe, so schrieb ich es auf deutsch.
Ich möchte…
1. gesunde und schöne Körper, gut aussehen
2. genug Geld, finanzielle Sicherheit
3. Beziehung und Liebe
4. Arbeit, wo ich zufrieden bin
5. ein sicheres Haus odre Wohnung, wo ich in Ruhe bin
6. genug Freizeit
7. Spiritualität
8. ein kleines Häuschen und Garten
9. Familie (und Kinder vielleicht)
10. Freunde
Es ist also eine materialistische Liste. Eine andere Reihenfolge wäre besser.
Ich möchte…
1. gesunde und schöne Körper, gut aussehen
2. genug Geld, finanzielle Sicherheit
3. Beziehung und Liebe
4. Arbeit, wo ich zufrieden bin
5. ein sicheres Haus odre Wohnung, wo ich in Ruhe bin
6. genug Freizeit
7. Spiritualität
8. ein kleines Häuschen und Garten
9. Familie (und Kinder vielleicht)
10. Freunde
Es ist also eine materialistische Liste. Eine andere Reihenfolge wäre besser.
2010. május 21., péntek
Fado
Brúnó blogján találtam egy klippet.
Most én is klippelek egyet-kettőt. :)
http://www.youtube.com/watch?v=-GEaa9QGOd4&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=0cKv6EHNOTk
http://www.youtube.com/watch?v=xOY71KFJtto&feature=player_embedded#!
Jaj, és ez a portugezs nyelv..csudamód szép.
Igen, és a brazil szappanoperákat is szeretem. Csupa Zsustinu Augoszto meg ilyen-olyan izsu mindenki! :)
Most én is klippelek egyet-kettőt. :)
http://www.youtube.com/watch?v=-GEaa9QGOd4&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=0cKv6EHNOTk
http://www.youtube.com/watch?v=xOY71KFJtto&feature=player_embedded#!
Jaj, és ez a portugezs nyelv..csudamód szép.
Igen, és a brazil szappanoperákat is szeretem. Csupa Zsustinu Augoszto meg ilyen-olyan izsu mindenki! :)
2010. május 20., csütörtök
családi portré
Ülünk a kocsiban a temetés után,
és én hallgatom, amint előömlik
a hétköznapok mérge.
Átitat lassan mert torkomban fuldokló
halálíz maradt, meg anyám penészzöld beszéde.
És már nem tudom lenyelni a hallottakat.
Anyám elhagyott foga,
elveszett kulcs és
a felrobbant kukta.
Mesélik egyre, s belém vágnak az ütlegek,
hogy futnék, és bárcsak ne hallanám.
Egy letört cipősarok
és a sebtében vásárolt
pillanatragasztóval összekent szemüveg,
amit smirglivel karcolt tejfehérre az apám.
Ez maradt csak belőlük, ez a nyomor?
A szarrá változó világ? A kifordult gyomor?
Majd újra hallom, hogy társuk
az állandó fáradtság,
és a rémisztő fogyás.
Az örök pénztelenségbe nyelő
kiszáradt zokogás.
És üvöltöm hogy elég!
Mert nem bírom el!
És bőgnék, de csak közöny felel
illetve egy odaköpött epedarab,
hogy töröljem csak beléjük a lábam.
De ne haragudjatok rám!
Csak megijedtem attól,
hogy nem lesztek,
és nem lesz kihez futnom
önmagamtól.
és én hallgatom, amint előömlik
a hétköznapok mérge.
Átitat lassan mert torkomban fuldokló
halálíz maradt, meg anyám penészzöld beszéde.
És már nem tudom lenyelni a hallottakat.
Anyám elhagyott foga,
elveszett kulcs és
a felrobbant kukta.
Mesélik egyre, s belém vágnak az ütlegek,
hogy futnék, és bárcsak ne hallanám.
Egy letört cipősarok
és a sebtében vásárolt
pillanatragasztóval összekent szemüveg,
amit smirglivel karcolt tejfehérre az apám.
Ez maradt csak belőlük, ez a nyomor?
A szarrá változó világ? A kifordult gyomor?
Majd újra hallom, hogy társuk
az állandó fáradtság,
és a rémisztő fogyás.
Az örök pénztelenségbe nyelő
kiszáradt zokogás.
És üvöltöm hogy elég!
Mert nem bírom el!
És bőgnék, de csak közöny felel
illetve egy odaköpött epedarab,
hogy töröljem csak beléjük a lábam.
De ne haragudjatok rám!
Csak megijedtem attól,
hogy nem lesztek,
és nem lesz kihez futnom
önmagamtól.
Hát találkoztunk megint
Ablakon dugom ki fejem,
szememet pipacsok maszatolják.
Sínek mellett rohanó csatornafedél,
elfolynak lent a talpfák.
A szélbe kapaszkodok,
mint a könnyek.
De egy sem éri el a földet,
elporladnak a menetszélben.
Hát találkoztunk megint.
Most mellettem állsz csöndben.
Kezed mellkasomon,
súlyod hátamon érzem.
Hát szembenéztünk újra,
szembe és egymásba.
Mert nem hagytál el soha.
S másik kezeddel,
mint legőszintébb barát
húzol vissza a valóságba.
szememet pipacsok maszatolják.
Sínek mellett rohanó csatornafedél,
elfolynak lent a talpfák.
A szélbe kapaszkodok,
mint a könnyek.
De egy sem éri el a földet,
elporladnak a menetszélben.
Hát találkoztunk megint.
Most mellettem állsz csöndben.
Kezed mellkasomon,
súlyod hátamon érzem.
Hát szembenéztünk újra,
szembe és egymásba.
Mert nem hagytál el soha.
S másik kezeddel,
mint legőszintébb barát
húzol vissza a valóságba.
2010. május 17., hétfő
mutatvány fejezet
Falevélpengék hasítják csíkokra az eget.
Ideges táncuk a szelet kaszabolja.
Megmutattam magam ma valakinek.
És minden nyers lett.
Üres, mégis tömören lomha.
A színek festékpatakokká száradtak.
A föld, a kövek, most semmi sem táncol.
Még a rozsdának is súlya lett,
döng az utca a verébugrálástól.
Ugrottam, félre a szálló nyárfavattapamacs elöl.
Féltem, elvéreznék a golyó ütötte sebtől.
Füstszag itatta át a percet, mikor megbotlottam
egy eldobott papírzsebkendőben.
Menekülvén az emlékseregtől.
Ideges táncuk a szelet kaszabolja.
Megmutattam magam ma valakinek.
És minden nyers lett.
Üres, mégis tömören lomha.
A színek festékpatakokká száradtak.
A föld, a kövek, most semmi sem táncol.
Még a rozsdának is súlya lett,
döng az utca a verébugrálástól.
Ugrottam, félre a szálló nyárfavattapamacs elöl.
Féltem, elvéreznék a golyó ütötte sebtől.
Füstszag itatta át a percet, mikor megbotlottam
egy eldobott papírzsebkendőben.
Menekülvén az emlékseregtől.
verseket írok
Az éjszakai villamos ringat,
megáll.
Fűzöld pólóban felszáll egy fiú,
hátrafordul, rám néz.
Izzad szagát nyelem,
mellém ül, szeme nehéz.
Türelmetlenül firkálok
Kata füzetébe szavakat.
Verseket akarok,
jókat, hogy az lehessek,
aki verseket ír.
Pedig nem ezért írok.
Nem is én írok.
A szavak jönnek,
nem hívom őket,
csak hagyom, hogy
kiizzadjanak pórusaimon.
Ébresztő! Ébredj már fel!-
mondogatom magamnak mantraként,
míg ülök a fehér cigányok között
a harminchetesen.
Közben
sötétedő májfolt
méri az időt
lassan,
napról napra
hízva
bal kezemen.
megáll.
Fűzöld pólóban felszáll egy fiú,
hátrafordul, rám néz.
Izzad szagát nyelem,
mellém ül, szeme nehéz.
Türelmetlenül firkálok
Kata füzetébe szavakat.
Verseket akarok,
jókat, hogy az lehessek,
aki verseket ír.
Pedig nem ezért írok.
Nem is én írok.
A szavak jönnek,
nem hívom őket,
csak hagyom, hogy
kiizzadjanak pórusaimon.
Ébresztő! Ébredj már fel!-
mondogatom magamnak mantraként,
míg ülök a fehér cigányok között
a harminchetesen.
Közben
sötétedő májfolt
méri az időt
lassan,
napról napra
hízva
bal kezemen.
2010. április 25., vasárnap
Lábunk előtt (vers prózában)
Ma megérkezett a nyár.
Vizet iszok kólás palackból.
A cipőmre csöpög.
Előttem nyomok, fémdarabok,
üvegszilánk.
Itt járt valaki!
Éjjel feltörtek egy autót.
A gazdája ma villamossal ment dolgozni.
Azzal, ami ott kanyarodik,
ahol elegáns villa a közért.
Előttem, a padon fekvő nő
másik oldalára fordul.
- Ma megint leszartak a madarak- gondolja,
és püffedt kezét vágyakozón odanyomja,
ahol rég kiszáradt a mosoly,
ahol régóta nincs öröm.
A padon mindig ott ül az öreg is,
de ma csak kiabál és magyaráz,
mert csak ő látja őket,
és egy kisfiú,
aki halkan mesél neki:
- A villanyoszlop is szeretne zöldellni, de neki nem szabad. –
majd lenéz, és mosolyog.
A lába alatt, a díszburkolaton
tenyérnyi fűcsomó játszik
padlószőnyegesdit.
A pék előtt öreg néni tátog,
saját fogára gondol most,
miközben rágja a porcelánt.
Keresi helyét a szájban.
A fal mellet egy részeg hugyozik.
Dülöngélve lenéz ő is
és csodálja,
ahogy lába süllyed a növekvő dagályban,
miközben az aszfalton térképet formáz
a leomlott vakolatdarabok között
a sárga folyó.
Vizet iszok kólás palackból.
A cipőmre csöpög.
Előttem nyomok, fémdarabok,
üvegszilánk.
Itt járt valaki!
Éjjel feltörtek egy autót.
A gazdája ma villamossal ment dolgozni.
Azzal, ami ott kanyarodik,
ahol elegáns villa a közért.
Előttem, a padon fekvő nő
másik oldalára fordul.
- Ma megint leszartak a madarak- gondolja,
és püffedt kezét vágyakozón odanyomja,
ahol rég kiszáradt a mosoly,
ahol régóta nincs öröm.
A padon mindig ott ül az öreg is,
de ma csak kiabál és magyaráz,
mert csak ő látja őket,
és egy kisfiú,
aki halkan mesél neki:
- A villanyoszlop is szeretne zöldellni, de neki nem szabad. –
majd lenéz, és mosolyog.
A lába alatt, a díszburkolaton
tenyérnyi fűcsomó játszik
padlószőnyegesdit.
A pék előtt öreg néni tátog,
saját fogára gondol most,
miközben rágja a porcelánt.
Keresi helyét a szájban.
A fal mellet egy részeg hugyozik.
Dülöngélve lenéz ő is
és csodálja,
ahogy lába süllyed a növekvő dagályban,
miközben az aszfalton térképet formáz
a leomlott vakolatdarabok között
a sárga folyó.
2010. április 23., péntek
lábam
Lábamat nézem, a húst és a bőrt.
Szőr hullámzik rajta, kanyargós örvénylésben.
S arra gondolok, így hullámzik majd egyszer
búzamezőként, vagy fűként,
porként a szélben.
Így örvénylik majd kövek között,
feloldva egy patak vízében.
És jó gondolni erre,
hogy valami megmarad,
jó, hogy van értelme.
Szőr hullámzik rajta, kanyargós örvénylésben.
S arra gondolok, így hullámzik majd egyszer
búzamezőként, vagy fűként,
porként a szélben.
Így örvénylik majd kövek között,
feloldva egy patak vízében.
És jó gondolni erre,
hogy valami megmarad,
jó, hogy van értelme.
Kiáltom!..... (egy harmadosztályú próféta böfögése)
Halld Jeruzsálem!
Üvöltöm feléd, mi bennem zúg,
mi ismeretlen hangon dübörög.
Üvöltöm, mert félretolja nyelvemet.
Hiába állítasz őrt falaidra,
tág szemekkel hiába lesed,
mert a keleti kapun át jön ő,
ki kirabol, s viszi mindened.
Előtte remény integet
Körötte fény sugárzik,
de mögötte árnyék
az eldugott rettenet.
És te pálmát adsz kezébe,
vállára köpenyt, aranyat.
Kapuid kitárva vezeted
fehér szamárként
a rég megdöglött lovat.
És akkor megérkezik, és lesz.
Majd mikor nyugatfelé
kidől az érckapu,
közönnyel lép ki rajta
az egyetlen tanú,
ő, ki tudja megvakultál.
És harsona nem lesz,
csak tűzoltók zaja.
omló panelházak,
romok torz vigyora
az ásító foghíjak helyén.
Sörösdoboz a földön,
rajta üvegszilánk,
mi könnyen vágja talpad,
de nem lesz aki bánt,
mert nem lesz ott már
senki.
Üvöltöm feléd, mi bennem zúg,
mi ismeretlen hangon dübörög.
Üvöltöm, mert félretolja nyelvemet.
Hiába állítasz őrt falaidra,
tág szemekkel hiába lesed,
mert a keleti kapun át jön ő,
ki kirabol, s viszi mindened.
Előtte remény integet
Körötte fény sugárzik,
de mögötte árnyék
az eldugott rettenet.
És te pálmát adsz kezébe,
vállára köpenyt, aranyat.
Kapuid kitárva vezeted
fehér szamárként
a rég megdöglött lovat.
És akkor megérkezik, és lesz.
Majd mikor nyugatfelé
kidől az érckapu,
közönnyel lép ki rajta
az egyetlen tanú,
ő, ki tudja megvakultál.
És harsona nem lesz,
csak tűzoltók zaja.
omló panelházak,
romok torz vigyora
az ásító foghíjak helyén.
Sörösdoboz a földön,
rajta üvegszilánk,
mi könnyen vágja talpad,
de nem lesz aki bánt,
mert nem lesz ott már
senki.
merengő
Asztalnál ülök, tányér felett.
Majd megolvad minden, s belül leszek,
hol gondolatpára puhítja múltam.
Testemben megmozdul néha egy ideg,
gyomrom mögött dobban,
mert ő tudja, tényleg ki voltam.
Fogam kenyérbe harap,
emlékkel sózom.
Falom a magam főzte igazat.
Majd megolvad minden, s belül leszek,
hol gondolatpára puhítja múltam.
Testemben megmozdul néha egy ideg,
gyomrom mögött dobban,
mert ő tudja, tényleg ki voltam.
Fogam kenyérbe harap,
emlékkel sózom.
Falom a magam főzte igazat.
2010. április 19., hétfő
Buszon
Állunk egymás mellett,
közöttünk vákuum a közöny.
Kint autók ízét oldja az eső.
Számból a hétköznapot köpöm.
Tömegbe szorult az egyedüllét,
itt lehet csak igazán félni.
Mert egymásból magányt lélegzünk,
mert ez mind, mit eltudunk cserélni.
Szemet lehunyva állunk,
s nem gondolunk arra,
hogy hullamérget fröcskölünk
az ébredő pillanatra.
közöttünk vákuum a közöny.
Kint autók ízét oldja az eső.
Számból a hétköznapot köpöm.
Tömegbe szorult az egyedüllét,
itt lehet csak igazán félni.
Mert egymásból magányt lélegzünk,
mert ez mind, mit eltudunk cserélni.
Szemet lehunyva állunk,
s nem gondolunk arra,
hogy hullamérget fröcskölünk
az ébredő pillanatra.
2010. április 18., vasárnap
Reggeli líra
Az ébredés mossa az éjszaka mocskát.
A házfalakról nyers ízeket legel a Nap.
Narancsligetté izzanak a szürke ablakok,
mögöttük fülledt szobák alszanak.
Rolleres lány ébreszti a szelet,
lobogó haj, kötött kardigán.
Körötte mező az utca, hol
cigányasszony sziklák teremnek,
s előttük öreg erőspaprikák.
Ugranék én is,
szállnék a csikkmező felett
de vakságomat elvesztettem régen,
lehámlott rólam,
mikor a tükörbe néztem.
A házfalakról nyers ízeket legel a Nap.
Narancsligetté izzanak a szürke ablakok,
mögöttük fülledt szobák alszanak.
Rolleres lány ébreszti a szelet,
lobogó haj, kötött kardigán.
Körötte mező az utca, hol
cigányasszony sziklák teremnek,
s előttük öreg erőspaprikák.
Ugranék én is,
szállnék a csikkmező felett
de vakságomat elvesztettem régen,
lehámlott rólam,
mikor a tükörbe néztem.
Éjjeli próza
Éjjeli lámpák hazug fénye kísér.
A hamis hajnal megcsal egy rigót,
aki párt keres egy kuka tetején.
Csillogó fényreklám most az élet.
Villogó fények rajzolta képek üvöltik:
Kell, minden kell!
Érzékekre vadászó mellkasok
meztelen, bőr vetítővászont feszítenek.
Árnyszínház most a világ.
A hamis hajnal megcsal egy rigót,
aki párt keres egy kuka tetején.
Csillogó fényreklám most az élet.
Villogó fények rajzolta képek üvöltik:
Kell, minden kell!
Érzékekre vadászó mellkasok
meztelen, bőr vetítővászont feszítenek.
Árnyszínház most a világ.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)