2010. április 23., péntek

merengő

Asztalnál ülök, tányér felett.
Majd megolvad minden, s belül leszek,
hol gondolatpára puhítja múltam.

Testemben megmozdul néha egy ideg,
gyomrom mögött dobban,
mert ő tudja, tényleg ki voltam.

Fogam kenyérbe harap,
emlékkel sózom.
Falom a magam főzte igazat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése