Asztalnál ülök, tányér felett.
Majd megolvad minden, s belül leszek,
hol gondolatpára puhítja múltam.
Testemben megmozdul néha egy ideg,
gyomrom mögött dobban,
mert ő tudja, tényleg ki voltam.
Fogam kenyérbe harap,
emlékkel sózom.
Falom a magam főzte igazat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése