úton az ágyamhoz
az utolsó vonattal
szívom a cigarettát,
rágom a füst ízét
az arcok tompa tamponok
szívják az estét
megrepedt az aszfalt
rekedt hangok köpik rá
az aznapot
a hányás szétterült, csillog
mit a lámpa fénye az úton
hányás csillagok fénylenek a földön
itt lent
nekünk csak féligemésztett
sérgarépagalaxisok jutnak
csillagködöket ugrok át a Földön
aztán a vonat rángat, cibál az ágyhoz
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése