2010. március 10., szerda

bohémia

Sörlétől vidáman
sálamba fúrom arcom,
részegen hazafelé.

Hideg van, mégis
minden egyszerű.

Kiröhögöm az embereket,
közöttük magam is,
mert a visszahúznak közéjük
a hétköznapok.

- Drágám! Ne hidd,
hogy eléred a mennyországot!
- röhög rám egy fogatlan nő.
Tanúságtevő a pályaudvaron.

Segíteni,
felejteni,
menni kéne már!

Meg egy új cipő sem ártana.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése