Sörlétől vidáman
sálamba fúrom arcom,
részegen hazafelé.
Hideg van, mégis
minden egyszerű.
Kiröhögöm az embereket,
közöttük magam is,
mert a visszahúznak közéjük
a hétköznapok.
- Drágám! Ne hidd,
hogy eléred a mennyországot!
- röhög rám egy fogatlan nő.
Tanúságtevő a pályaudvaron.
Segíteni,
felejteni,
menni kéne már!
Meg egy új cipő sem ártana.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése