Judit azt kérte tőlem, hogy írjak neki egy "életutat".
Egy hetem volt rá. De csak az utolsó előtti napon kezdtem hozzá. Nehezen szántam rá magam. Igaz, ez alatt az egy hét alatt sokszor gondoltam végig a főbb állomásokat az eddigi életemben. A családi legendákat a születésem előtti és körüli időszakról, a kisgyermekkori emlékeket, az iskolás kori kalandokat. És a többit is.
Végül elkészült a maga 14 oldalával. Fura érzés. Annyi minden kimaradt belőle, mégis valahogy teljesnek érzem.
Amikor írtam, néha olyan érzésem volt, mint amikor álmodok. A képek élénken, színesen jöttek vissza. Főleg a gyermekkor emlékei.
Tegnap este elkezdtük nézni a Pillangó effektus című filmet, amit Ida volt kedves kölcsönadni. A történetben - (ami egyébként egy durva horror, szóval Ida erről még beszélünk) - a főszereplő megváltoztatja a múltjának egy pici részét, és így a jövő, de főleg ő maga is nagyon megváltozik. Láttam már számtalan filmet az időanomáliákról és a temporális mechanika törvényeiről, mégis itt az volt az érdekes, hogy a személyiség hogyan változott meg.
Nem tudom, hogy mernék-e most bármit is változtatni a saját múltamon, ha megtehetném.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése