2010. április 16., péntek

Szerelmes vers

Köd alól a csontváz
vigyora sugárzik,
rejtekén nem maradt.

Kavargó örvényben
találom magam, hol
illatok álmosítanak.

S a szürke köd ágyat formáz,
párnát, jó puhát.
Aludni lenne jó.

Vagy felébredni, s látni
igazi arcát
annak, aki hív,
kinek csontja oly fakó.

1 megjegyzés: