Vártál rám,
most itt vagyok.
Kérted, döntsek.
Maradok.
Magamtól.
De nem hiszel nekem.
Kinek hiszel akkor?
Milyen hang parancsol
odabent?
Mert az enyémet
úgy tűnik
nem
hallod
meg.
Igaz, már nem kiáltom,
nem üvöltöm
csak halkan
nyögöm,
Te vagy nekem,
és Mi vagyunk.
S tudd,
nekem is fáj
ami neked,
mert
Te vagy nekem,
mert
Mi vagyunk.
S mert én tudom,
hogy egyszer,
majd lemegyünk
e színpadról
és újra nevetünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
akkor te többet tudsz, mint én.
VálaszTörlés