2009. október 26., hétfő

pancsolás

Hát, nem tudom, hogy mit mondjak.

Az van, hogy gyakorlom a Buddha dharmát, pedig nagyon nem akarom. De az öregnek sajna megint igaza van. Az van, hogy nincs örök lényegiségük a dolgoknak, mi meg azt hisszük, hogy azok valamik. Az van, hogy minden folyamatosan változik, mi meg azt hisszük, hogy majd minden marad olyan mint volt, pedig nem. És az van, hogy mindenben van elégedetlenség érzés vagy valamilyen fajta fájdalom, mi meg azt hisszük, hogy ez jó. Hát ez a vakságunk, nem látjuk olyannak a dolgokat amilyenek.

Másként: azt hiszem, hogy van nekem lényegiségem, pedig mi az, hol van úgy van összerakva az egész (anyuka, apuka, tanító néni...Buddha, Quinn,...Spongya Bob). Azt hiszem, hogy mindig olyan leszek, pedig nem. Ezt aztán tutira mindenkinek be kell látnia. Hagy ne magyarázzam. És a legdurvább, hogy mindig azt hiszem, hogy jó lesz majd, ha ezt vagy azt csinálom, ezt vagy azt megszerzem. Pedig tutira nem lesz olyan mint amilyennek gondolom.

Napról napra döbbent meg ennek a tanításnak az igazsága, és amikor belátom el is tűnik a szenvedés, de aztán visszakeveredek újra és kezdhetem elölről az egészet.

Amikor gyerekek voltunk játszottunk a húgommal a víztározónál lévő patakban, Veresegyházán. Azzal szórakoztunk, hogy a kövek elrendezésével és botokkal más és más alakzatokat csináltunk az áramlásban. Ezek viszonylag állandó formák voltak. Mostanában sokat jut eszembe, ha egy ilyen örvénynek lenne öntudata azt gondolná: Nini, én örvény vagyok. Van testem. Én szívom be a vizet és én is fújom ki magamból. Ezzel tartom fent magam. És nagyon sok minden történik velem, és vannak itt más örvények is, akik hol közelebb, hol távolabb hajolnak. Vannak akiket szeretek közülük, mert erősítenek, mások meg gyengítenek, elveszik a vizemet, pedig nekem is kell, na őket nem szeretem. És mindig is leszek, ...valahogyan, mert van lényegem.

Én meg csak azt láttam, hogy az áramló víz , a levegő és a kövek kialakítottak egy formát, saját lényegiség és szabad akarat meg egyéb cafrangok nélkül, aminek nem is volt állandó formája és valójában nem is volt más, mint az áramlás egy része egyfajta szemszögből nézve. A víz ami alkotta pedig kitudja hová lett azóta.

Gondoljátok ezt végig legközelebb szarás közben, a WC ücsörögve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése