Van úgy, hogy megfagy bennem
hirtelen a vér.
Előtte hallhatatlanul
dübörög a nyugtalanság.
Bőrömön túlra gondolom őt
ilyenkor, ha elér.
Pedig sejtjeimnél is közelebb áll
s szorít magához elszakíthatatlanul.
Majd észrevétlen elolvad bennem
és eltűnik izmaimban.
Míg aztán újra megtapossa szívem,
nehogy elfelejtsem,
eljegyeztük egymást!
Vagy röhögve beleköp
a hajléktalanszagú
macsagyökér teámba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ja tényleg, nem is értettem, mitől volt olyan förtelem szaga reggel a szemétnek. Az ázott macskagyökér rosszabb, mint az ázott kutya. De legalább a macskák imádják:D
VálaszTörlés