Fájdalom szülte félelem támad,
S nem dobog többet az emberi szív.
Állati véna, most pattan idegtől,
Menteni mindent még mi maradt.
Gondolat nincsen, már csak az érzés
Az, ami húzza, tépi magát.
S por ülepedvén látja az elme
Bár ez a szív sok jót is adott,
Az, Istenek háza, hol fél csak az ember,
Ki menekülvén az ész-be szalad.
Hogyha az érzelem gáttalan árad
S indulat pusztít vak harapásként.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése