Ma este rájöttem valamire.
Úgy gondolom gyerekkorom óta keresek valamit, ami nem ide való, valamit ami emlékeztet arra, hogy a hétköznapi, megtanított és ünnepelt valóságon és a szép és néha félelmetes fantáziákon túl van valami más is. Sőt, ez a valami van csak igazán.
Ezt hallottam kicsinek Bach és Vivaldi zenéjében, ezt láttam a hóesésben, ezt éreztem akkor is, amikor karácsony éjszaka már csak én voltam ébren. És ezt kaptam meg sok évvel ezelőtt tőle, narancs és arany színű ölelésben.
És ezt láttam meg most egy szempárban, amin át egy másik világot látok.
Ha van oka a vallásoknak, akkor ez biztosan köztük van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése