2010. április 18., vasárnap

Reggeli líra

Az ébredés mossa az éjszaka mocskát.
A házfalakról nyers ízeket legel a Nap.
Narancsligetté izzanak a szürke ablakok,
mögöttük fülledt szobák alszanak.

Rolleres lány ébreszti a szelet,
lobogó haj, kötött kardigán.
Körötte mező az utca, hol
cigányasszony sziklák teremnek,
s előttük öreg erőspaprikák.

Ugranék én is,
szállnék a csikkmező felett
de vakságomat elvesztettem régen,
lehámlott rólam,
mikor a tükörbe néztem.

Éjjeli próza

Éjjeli lámpák hazug fénye kísér.
A hamis hajnal megcsal egy rigót,
aki párt keres egy kuka tetején.
Csillogó fényreklám most az élet.
Villogó fények rajzolta képek üvöltik:
Kell, minden kell!
Érzékekre vadászó mellkasok
meztelen, bőr vetítővászont feszítenek.
Árnyszínház most a világ.

2010. április 16., péntek

Szerelmes vers

Köd alól a csontváz
vigyora sugárzik,
rejtekén nem maradt.

Kavargó örvényben
találom magam, hol
illatok álmosítanak.

S a szürke köd ágyat formáz,
párnát, jó puhát.
Aludni lenne jó.

Vagy felébredni, s látni
igazi arcát
annak, aki hív,
kinek csontja oly fakó.

2010. április 15., csütörtök

léptem

Virágszirmot nézni mentem.
Az esővel hullottak a földre.
Átléptem fölöttük.
Léptem, és már nem voltam sehol.

ábránd

Még mindig ott ülök a padon.
Szemedben csillog a folyó
arcodhoz simul a szél,
míg mosolyogsz rám.

Én hallgatok, vagyok.

Mi marad belőled holnap?
Szomjúság,kiszáradt számban.
Vagy még az sem,
csak a semmi álmos tompasága.

csak hallgatok

Bizonytalanság néz belőlem rád
kérdező, tapogató vágy,
kíváncsiság.

Beszélsz, és úgy érzem, ismerlek.
Nevetsz, és tudom, nem ismerlek,
mert nem ismerem
még magamat sem.

Így, mikor ott vagyok,
csak hallgatok
veled.

Tócsa

Elsüllyedtem, elmerültem benned.
Gondolataim kifolynak fejemből,
a tócsákban is téged látlak.

Valaki megint elvitt engem
magamtól,
magához.
És feloldott furcsa mosolyában.