2009. november 12., csütörtök

Szembenézés

Fogorvoshoz mentem ma délután, úgy volt, hogy tömni fog. Feküdtem a kezelőszékben, a kicsi, fehér rendelőben, amikor azt mondta, ki kell húzni. Öt injekciót adott, a szemem körül matatott a tűvel, kicsit megijedtem, becsuktam a szemem. A nővér lefogta a fejemet. Na akkor jutott eszembe az álom. És az a poén, hogy ma este óta félig tényleg tisztábban látok. Félig nyersebben félig meg homályosan. Félig kétségbeesést és elveszettséget látok, félig önzést. Félig önfeláldozást, félig felelőtlenséget és oltári sok butaságot. Aminek ki kellett szúrnia a szememet, hogy észrevegyem.

A szembeszúrás nem az orvosnál ért, persze.

Szóval nincs szent csak barom, és közöm sincs Fülöp atyához.

A Dr. Szexológus Szilvia is megmondta, én éltem álomvilágban. Bameg még mindig csak ébredezek?

Nagyon durva.

2009. november 10., kedd

Üdvözlet a felnőttek világából!

Furcsa, új szerepben vagyok.

Főnök lettem, ha nem is valami nagy, de főnök. A feladatokat olyan valakitől vettem át (na jó, adták nekem) aki eddig jól csinálta a munkáját, de személyi ellentéte lett a nagyfőnökkel, nem hosszabbították meg, és így engem kértek fel a következő félévre. Azután másik nagyfőnök jön, így a helyetteseit is az új választja majd meg.

Na, azóta voltam én minden: törtető, tisztességtelen, áruló... Mondtam, nem vagyok.
Aztán meg kóstolgatnak is, én meg rendreutasítok, kedvesen, de határozottan.

Ba....tok meg mind! Egy kupac hipokrita, lusta, buta, irigy nagymagyar, nagykatolikus, nagypolgár.

Kecskéket akarok tartani egy tanyán. Azoknál legalább megérteném, hogy beleszarnak az etetőedényükbe, meg a saját fészkükbe.

Üdvözlet a felnőttek világából!

2009. november 8., vasárnap

álom - oltás

Orvosnál vagyok, fehér színű, kicsi rendelőben. Két orvos van bent, oltást akarnak adni H1N1 vírus ellen. Fekszem a kezelőágyon, amikor az egyik lefogja a fejemet. Kérdezem, hogy miért. - Mert ezt az oltást a szembe kell beadni- válaszolja. Közben a másik megcélozza a szememet a tűvel. Megijedek, nem akarom. Azt mondják, hogy nem fog fájni. Becsukom a szemem. Megszúrják a szememet, de csak az oldalánál. Nem fáj, csak kellemetlen. Kinyitom a szemem. A beoltott szememmel élénkebben látom a színeket. Félszemmel nyersebben látok, félszemmel tompán.

2009. november 6., péntek

Álom

A városban vagyok az Uránia Filmszínház előtt, nézem az épületet a szép, napsütéses időben. Valaki,akit jól ismerek, de nem tudom pontosan megmondani ki, odajön és mesélni kezd:
- Ezt az épületet eredetileg fürdőnek építették, azért ilyen sok a keleti motívum.
- Nahát - mondom - most már értem, így már világos, hogy miért olyan furcsa. - és álmomban elképzelem milyen lehetne a nagyterem medencével. Eredetileg biztosan a turistáknak akarták üzemeltetni, csak nem hozott elég bevételt. - gondolom végül.

Van az úgy, hogy valami nem az eredeti rendeltetése szerint is működik, csak így, nem a legjobb a hatásfoka.

2009. november 4., szerda

vágott virág

Vágott virággal álmodtam.

Egy hatalmas áruházban voltam, virágpalántát kerestem. Egy csokor büdöskét (tagates) találtam, de nem palánta volt. Jobban megnézve az egyiknek a szárán egy kis gyökérkezdeményt vettem észre. - Talán megmarad, ha elültetem. - gondoltam.

Uszodában is voltam, készültem a fürdésre, de a vízhez nem jutottam el.

2009. november 3., kedd

Köd


Ködben járok,
fáradtan.
Ismeretlen tájon.

Vágott virág
a vázában.

Egyszer,
majd
hazaérek.

Mert egyszer
mindenki hazaér.

három + egy valós álom

Egy:

A konyhában vagyok, főzök valamit. Hallom, hogy megjön, csapódik az ajtó, - Na megjöttem - kiabál az előszobából vidáman. Nagyon örülök neki. Bejön a konyhába, a táskáját lerakja a székre és vidáman mesél: A T. Gabiék most vettek új TV-t pedig a Tescoban most akciós és ezért most tök ideges.
- Tényleg? Kérsz vacsorát? - kérdezem. Rám néz, és örül. Én is.
- Igen, de nem most, mert meg akarom nézni a Csillag szülteik-et a TV-ben. És bemegy a szobába.

Kettő:

Megyek hazafelé, fülemben a telefon fülhallgatója, zenét hallgatok. Egyszer csak hallom, hogy a mama beszél benne, mesél valamit. Én hívtam, vagy ő? Nem tudom. Nagyon messziről szaggatottan hallom csak. Hogy mit mondott, arra nem emlékszem.

Három:

Elköltöztem egy másik lakásba a lakótelepen. Szürke lerakott környezet, régi kopott poros bútorok, a falon foszladozó házgyári tapéta. Rossz világítás, lógó villanykörték.
Egy öreg ember lakott itt, aki meghalt. A hozzátartozói adták ki a lakást.
Este van, sötétedik.
Egyszer csak elered odakint esni az eső. Ekkor észreveszem, hogy a plafonon hatalmas repedések vannak, onnan ömlik be az eső a szobába. Három hasadék, két kicsi egy nagy.
Alattuk a földön mindenféle pléh edények, tartályok, abba folyik a víz. Valaki odakészítette őket. Kétségbeesek, most mi lesz, itt kell élnem?
Hordom ki a vizet a fürdőszobába, öntöm az edényekből a kádba.
Lassan eláll az eső, a víz sem folyik már, csak csöpög.

Később emberek jönnek, valamilyen kábelt vagy liftet szerelni. Nem örülök nekik.

Egy:

Nem emlékszem rá, pedig fontos volt.