Érdekes,
így újra,
szingliként
lenni, menni,
enni, venni,
és elvenni
az élettől
azt, amit kínál,
ami éppen jó,
és éppen kell.
2009. december 28., hétfő
2009. december 24., csütörtök
Karácsony

Hát itt van újra a szép karácsony este.
Ja kérem, ez nem a kívánságműsor! Itt ülök anyámék nappalijában, a TV üvölt. Agyondolgoztuk magunkat, mint minden évben, igaz megúsztuk nagyobb veszekedés nélkül.
Most ez van.
Nem jó, nem rossz.
Egyszerűen most ilyen a valóságom.
A TV-ben egy részeg télapó most azt mondta "noodee asszonyom, farkasordító hideg van odakint, hukk, kell valami, ami felmelegíti az ember lelkét". Erről jut eszembe, ma ismét ráéreztem a Vodka kedvesen tiszta ízére. Részeg nem lehetek persze, de hát az én lelkemben is ordítanak néha a farkasok. Szerencse hogy itt van a közelben Stolichnaya kisasszony. Názdárovje!
Boldog karácsonyt Drágáim!
2009. december 1., kedd
Cél
A hang mögött ott a csend,
A tett mögött a nyugalom,
Az én az éntelenben ül,
A cél bennem van csak utamon.
Mert a célból futunk ki mind
megkeresni újra azt,
mi mindig ott van.
A tett mögött a nyugalom,
Az én az éntelenben ül,
A cél bennem van csak utamon.
Mert a célból futunk ki mind
megkeresni újra azt,
mi mindig ott van.
2009. november 24., kedd
új ég, új föld

Bár a 11.23 egy új időszámítás kezdete, de a 07.04 akkor is megmarad az egyik legfontosabb dátumnak az életemből, ugye tudod.
Szitakötő
Burokból rágta ki magát egy reggel,
Egy hosszú bábból, mi élete volt.
Harcolt a megdermedt páncél kéreggel,
s testén lüktetve vérzik
egy szivárvány folt.
Fényre felolvad benne az élet,
míg lüktetőn, gyűrött szárnyat kitár.
S mint vitorlát, szélben húzza a régen
megkötözött, s kiszabott sorsfonál.
2009. november 15., vasárnap
akkor beszéljünk a szeretetről
Aktuális téma. Engem is sokat foglalkoztat, bizony már jó hosszú ideje. Először hagy foglaljam össze, hogy mi maradt meg a tanulmányaimból. Valahogy használhatónak tűnt és tűnik most is.
A szeretetre az európai kultúrkörben leginkább három fogalmat használnak: az ERÓSZ-t, a FILIA-t és az AGAPÉ-t.
Az erószt fordíthatjuk vágynak, szerelemnek esetleg szexuális vonzódásnak, de az erósz ennél több. Platón Lakomájában az erósz egyfajta szépségre irányuló vágy, bár Arisztophanész elég erősen utal a szexuális vonatkozásaira is. Összességében elmondható, hogy az erósz valamilyen hiány pótlására irányul, gyakran kisajátító jellegű és birtokló, és sokszor van valami szenvedés teli benne. Érdekes, hogy amíg a Szümposzionban még csak egy daimon ez az érzés, a Phaidroszban már isteni rangra emelkedik. Akár ez, akár az, valami olyasmi amit a külső világ idéz fel bennünk, megjelenik bennünk az "istenség".
A filia nem hiányérzet, hanem a másik jelenléte fölött érzett öröm. Ez az érzés szűkebb körhöz kötődik, leginkább barátokhoz és rokonokhoz. Jelentése talán az lehetne: kedvelni, szeretni. Ez is olyasmi, amit a környezet idéz fel bennünk. Jó nekünk, ha így érezhetünk. Sokkal szubsztilisebb mint az erósz.
Az agapé egyfajta egyetemes szeretet, valamilyen általános részvét és elfogadás is egyben. Nem tolakszik, teret enged a másiknak. Ez a szó szerepel Pál szeretethimnuszában (1Kor.13.). Amikor tanultuk erről az évfolyam szinte egyszerre kiáltott fel, hogy "jó-jó, de hogy a fenében lehet ezt mind megcsinálni"( türelmes, jóságos....).
Egy lehetséges választ Icától kaptam. Az a lényeg, hogy az erósz és a filia olyasmi amit azért táplálunk mert nekünk jó, és leginkább felénk irányul(a környezetből). Az agapé viszont olyasmi, ami belőlünk "áramlik" ki. De ehhez az kell, hogy mi félreálljunk. Ha nincs én, nekem és enyém, akkor meg tud jelenni ez a fajta szeretet. Így már nem is olyan nehéz teljesíteni Pál elvárásait, mert nincs akinek teljesítenie kellene azt, csak a szeretet van.
Ezek az érzések persze alaposan összekeveredhetnek, és gyakran keverednek is.
Na ennyit az elméletről.
Sokáig nem mertem szeretni, akárhogy akartam. Aztán jött valaki (K), aki nagyon szeretett (erósszal), aztán talált valaki mást és akkor megtanultam újra sírni. Aztán sokan jöttek, akiket én erósszal és filiával szerettem de sokan közülük engem csak filiával. Aztán jött ő, akivel talán mind a hármat meg tudtuk élni. De az istenségek jönnek-mennek, minket meg levetnek és itt hagynak mint a megunt jelmezeket.
A szeretetre az európai kultúrkörben leginkább három fogalmat használnak: az ERÓSZ-t, a FILIA-t és az AGAPÉ-t.
Az erószt fordíthatjuk vágynak, szerelemnek esetleg szexuális vonzódásnak, de az erósz ennél több. Platón Lakomájában az erósz egyfajta szépségre irányuló vágy, bár Arisztophanész elég erősen utal a szexuális vonatkozásaira is. Összességében elmondható, hogy az erósz valamilyen hiány pótlására irányul, gyakran kisajátító jellegű és birtokló, és sokszor van valami szenvedés teli benne. Érdekes, hogy amíg a Szümposzionban még csak egy daimon ez az érzés, a Phaidroszban már isteni rangra emelkedik. Akár ez, akár az, valami olyasmi amit a külső világ idéz fel bennünk, megjelenik bennünk az "istenség".
A filia nem hiányérzet, hanem a másik jelenléte fölött érzett öröm. Ez az érzés szűkebb körhöz kötődik, leginkább barátokhoz és rokonokhoz. Jelentése talán az lehetne: kedvelni, szeretni. Ez is olyasmi, amit a környezet idéz fel bennünk. Jó nekünk, ha így érezhetünk. Sokkal szubsztilisebb mint az erósz.
Az agapé egyfajta egyetemes szeretet, valamilyen általános részvét és elfogadás is egyben. Nem tolakszik, teret enged a másiknak. Ez a szó szerepel Pál szeretethimnuszában (1Kor.13.). Amikor tanultuk erről az évfolyam szinte egyszerre kiáltott fel, hogy "jó-jó, de hogy a fenében lehet ezt mind megcsinálni"( türelmes, jóságos....).
Egy lehetséges választ Icától kaptam. Az a lényeg, hogy az erósz és a filia olyasmi amit azért táplálunk mert nekünk jó, és leginkább felénk irányul(a környezetből). Az agapé viszont olyasmi, ami belőlünk "áramlik" ki. De ehhez az kell, hogy mi félreálljunk. Ha nincs én, nekem és enyém, akkor meg tud jelenni ez a fajta szeretet. Így már nem is olyan nehéz teljesíteni Pál elvárásait, mert nincs akinek teljesítenie kellene azt, csak a szeretet van.
Ezek az érzések persze alaposan összekeveredhetnek, és gyakran keverednek is.
Na ennyit az elméletről.
Sokáig nem mertem szeretni, akárhogy akartam. Aztán jött valaki (K), aki nagyon szeretett (erósszal), aztán talált valaki mást és akkor megtanultam újra sírni. Aztán sokan jöttek, akiket én erósszal és filiával szerettem de sokan közülük engem csak filiával. Aztán jött ő, akivel talán mind a hármat meg tudtuk élni. De az istenségek jönnek-mennek, minket meg levetnek és itt hagynak mint a megunt jelmezeket.
2009. november 12., csütörtök
Szembenézés
Fogorvoshoz mentem ma délután, úgy volt, hogy tömni fog. Feküdtem a kezelőszékben, a kicsi, fehér rendelőben, amikor azt mondta, ki kell húzni. Öt injekciót adott, a szemem körül matatott a tűvel, kicsit megijedtem, becsuktam a szemem. A nővér lefogta a fejemet. Na akkor jutott eszembe az álom. És az a poén, hogy ma este óta félig tényleg tisztábban látok. Félig nyersebben félig meg homályosan. Félig kétségbeesést és elveszettséget látok, félig önzést. Félig önfeláldozást, félig felelőtlenséget és oltári sok butaságot. Aminek ki kellett szúrnia a szememet, hogy észrevegyem.
A szembeszúrás nem az orvosnál ért, persze.
Szóval nincs szent csak barom, és közöm sincs Fülöp atyához.
A Dr. Szexológus Szilvia is megmondta, én éltem álomvilágban. Bameg még mindig csak ébredezek?
Nagyon durva.
A szembeszúrás nem az orvosnál ért, persze.
Szóval nincs szent csak barom, és közöm sincs Fülöp atyához.
A Dr. Szexológus Szilvia is megmondta, én éltem álomvilágban. Bameg még mindig csak ébredezek?
Nagyon durva.
2009. november 10., kedd
Üdvözlet a felnőttek világából!
Furcsa, új szerepben vagyok.
Főnök lettem, ha nem is valami nagy, de főnök. A feladatokat olyan valakitől vettem át (na jó, adták nekem) aki eddig jól csinálta a munkáját, de személyi ellentéte lett a nagyfőnökkel, nem hosszabbították meg, és így engem kértek fel a következő félévre. Azután másik nagyfőnök jön, így a helyetteseit is az új választja majd meg.
Na, azóta voltam én minden: törtető, tisztességtelen, áruló... Mondtam, nem vagyok.
Aztán meg kóstolgatnak is, én meg rendreutasítok, kedvesen, de határozottan.
Ba....tok meg mind! Egy kupac hipokrita, lusta, buta, irigy nagymagyar, nagykatolikus, nagypolgár.
Kecskéket akarok tartani egy tanyán. Azoknál legalább megérteném, hogy beleszarnak az etetőedényükbe, meg a saját fészkükbe.
Üdvözlet a felnőttek világából!
Főnök lettem, ha nem is valami nagy, de főnök. A feladatokat olyan valakitől vettem át (na jó, adták nekem) aki eddig jól csinálta a munkáját, de személyi ellentéte lett a nagyfőnökkel, nem hosszabbították meg, és így engem kértek fel a következő félévre. Azután másik nagyfőnök jön, így a helyetteseit is az új választja majd meg.
Na, azóta voltam én minden: törtető, tisztességtelen, áruló... Mondtam, nem vagyok.
Aztán meg kóstolgatnak is, én meg rendreutasítok, kedvesen, de határozottan.
Ba....tok meg mind! Egy kupac hipokrita, lusta, buta, irigy nagymagyar, nagykatolikus, nagypolgár.
Kecskéket akarok tartani egy tanyán. Azoknál legalább megérteném, hogy beleszarnak az etetőedényükbe, meg a saját fészkükbe.
Üdvözlet a felnőttek világából!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)