2010. április 15., csütörtök

léptem

Virágszirmot nézni mentem.
Az esővel hullottak a földre.
Átléptem fölöttük.
Léptem, és már nem voltam sehol.

ábránd

Még mindig ott ülök a padon.
Szemedben csillog a folyó
arcodhoz simul a szél,
míg mosolyogsz rám.

Én hallgatok, vagyok.

Mi marad belőled holnap?
Szomjúság,kiszáradt számban.
Vagy még az sem,
csak a semmi álmos tompasága.

csak hallgatok

Bizonytalanság néz belőlem rád
kérdező, tapogató vágy,
kíváncsiság.

Beszélsz, és úgy érzem, ismerlek.
Nevetsz, és tudom, nem ismerlek,
mert nem ismerem
még magamat sem.

Így, mikor ott vagyok,
csak hallgatok
veled.

Tócsa

Elsüllyedtem, elmerültem benned.
Gondolataim kifolynak fejemből,
a tócsákban is téged látlak.

Valaki megint elvitt engem
magamtól,
magához.
És feloldott furcsa mosolyában.

2010. április 4., vasárnap

Az egyik kedvenc versem

Mikolaj Sep-Szarzynski (kb.1550-1581):

A földi dolgok mulandó szeretetéről

Fáj nem szeretni - ám rossz gyógyszerül
szolgál szerelmünk is, ha abban lelhet
csábot csak és az vonzza csak a lelket,
mi romlani s változni kényszerül.

Élvezetébe mely szív nem merül
hírek, jogarnak, kincsnek, veszni termett
szép arcnak s kéjnek, melyekkel betelhet,
bármennyi rettegésbe is kerül?

A földi lét törvénye, hogy szeressünk,
de jaj, hogy csak a véges vonzza testünk,
múló anyagban szereti magát,

s tévútra csalja lelkünket az éhség,
mely téged, örök földöntúli szépség,
minden szerelmek célja, meg se lát!

(Ford.: Gáspár Endre)

2010. március 22., hétfő

Sördal az ismeretlennek

Megint részeg vagyok,
fejemben gondolatok,
nyelvemen szavak
kirajzó bogarak.

Miért iszom?- kérdheted.
Mert nézem a két szemed
és benne feloldott
önmagamat.

Mert jó, hogyha néhanap
elolvad ez a nagy
kis világ és vele
én magam is.

2010. március 20., szombat

mert

Vágy, hiány, szomj
kitöltenek, zúgnak bennem,
mert egyedül vagyok.

Kitépném őket magamból,
vagy futnék lerészegedni
az érzésektől.

De csak figyelek.

Lassan megérzem:
talpam alatt ott a föld.
Megtart, még akkor is
ha semmivé hullok szét,
mert széttép a vágy
valaki után.

Majd lassan érzem a légzést
mely áramlik, betölti az űrt.
És újra látom a színeket
és az embereket magam körül.

Vágy, hiány, szomj
elpihennek, múlnak bennem,
mert egyedül vagyok.