Virágszirmot nézni mentem.
Az esővel hullottak a földre.
Átléptem fölöttük.
Léptem, és már nem voltam sehol.
2010. április 15., csütörtök
ábránd
Még mindig ott ülök a padon.
Szemedben csillog a folyó
arcodhoz simul a szél,
míg mosolyogsz rám.
Én hallgatok, vagyok.
Mi marad belőled holnap?
Szomjúság,kiszáradt számban.
Vagy még az sem,
csak a semmi álmos tompasága.
Szemedben csillog a folyó
arcodhoz simul a szél,
míg mosolyogsz rám.
Én hallgatok, vagyok.
Mi marad belőled holnap?
Szomjúság,kiszáradt számban.
Vagy még az sem,
csak a semmi álmos tompasága.
csak hallgatok
Bizonytalanság néz belőlem rád
kérdező, tapogató vágy,
kíváncsiság.
Beszélsz, és úgy érzem, ismerlek.
Nevetsz, és tudom, nem ismerlek,
mert nem ismerem
még magamat sem.
Így, mikor ott vagyok,
csak hallgatok
veled.
kérdező, tapogató vágy,
kíváncsiság.
Beszélsz, és úgy érzem, ismerlek.
Nevetsz, és tudom, nem ismerlek,
mert nem ismerem
még magamat sem.
Így, mikor ott vagyok,
csak hallgatok
veled.
Tócsa
Elsüllyedtem, elmerültem benned.
Gondolataim kifolynak fejemből,
a tócsákban is téged látlak.
Valaki megint elvitt engem
magamtól,
magához.
És feloldott furcsa mosolyában.
Gondolataim kifolynak fejemből,
a tócsákban is téged látlak.
Valaki megint elvitt engem
magamtól,
magához.
És feloldott furcsa mosolyában.
2010. április 4., vasárnap
Az egyik kedvenc versem
Mikolaj Sep-Szarzynski (kb.1550-1581):
A földi dolgok mulandó szeretetéről
Fáj nem szeretni - ám rossz gyógyszerül
szolgál szerelmünk is, ha abban lelhet
csábot csak és az vonzza csak a lelket,
mi romlani s változni kényszerül.
Élvezetébe mely szív nem merül
hírek, jogarnak, kincsnek, veszni termett
szép arcnak s kéjnek, melyekkel betelhet,
bármennyi rettegésbe is kerül?
A földi lét törvénye, hogy szeressünk,
de jaj, hogy csak a véges vonzza testünk,
múló anyagban szereti magát,
s tévútra csalja lelkünket az éhség,
mely téged, örök földöntúli szépség,
minden szerelmek célja, meg se lát!
(Ford.: Gáspár Endre)
A földi dolgok mulandó szeretetéről
Fáj nem szeretni - ám rossz gyógyszerül
szolgál szerelmünk is, ha abban lelhet
csábot csak és az vonzza csak a lelket,
mi romlani s változni kényszerül.
Élvezetébe mely szív nem merül
hírek, jogarnak, kincsnek, veszni termett
szép arcnak s kéjnek, melyekkel betelhet,
bármennyi rettegésbe is kerül?
A földi lét törvénye, hogy szeressünk,
de jaj, hogy csak a véges vonzza testünk,
múló anyagban szereti magát,
s tévútra csalja lelkünket az éhség,
mely téged, örök földöntúli szépség,
minden szerelmek célja, meg se lát!
(Ford.: Gáspár Endre)
2010. március 22., hétfő
Sördal az ismeretlennek
Megint részeg vagyok,
fejemben gondolatok,
nyelvemen szavak
kirajzó bogarak.
Miért iszom?- kérdheted.
Mert nézem a két szemed
és benne feloldott
önmagamat.
Mert jó, hogyha néhanap
elolvad ez a nagy
kis világ és vele
én magam is.
fejemben gondolatok,
nyelvemen szavak
kirajzó bogarak.
Miért iszom?- kérdheted.
Mert nézem a két szemed
és benne feloldott
önmagamat.
Mert jó, hogyha néhanap
elolvad ez a nagy
kis világ és vele
én magam is.
2010. március 20., szombat
mert
Vágy, hiány, szomj
kitöltenek, zúgnak bennem,
mert egyedül vagyok.
Kitépném őket magamból,
vagy futnék lerészegedni
az érzésektől.
De csak figyelek.
Lassan megérzem:
talpam alatt ott a föld.
Megtart, még akkor is
ha semmivé hullok szét,
mert széttép a vágy
valaki után.
Majd lassan érzem a légzést
mely áramlik, betölti az űrt.
És újra látom a színeket
és az embereket magam körül.
Vágy, hiány, szomj
elpihennek, múlnak bennem,
mert egyedül vagyok.
kitöltenek, zúgnak bennem,
mert egyedül vagyok.
Kitépném őket magamból,
vagy futnék lerészegedni
az érzésektől.
De csak figyelek.
Lassan megérzem:
talpam alatt ott a föld.
Megtart, még akkor is
ha semmivé hullok szét,
mert széttép a vágy
valaki után.
Majd lassan érzem a légzést
mely áramlik, betölti az űrt.
És újra látom a színeket
és az embereket magam körül.
Vágy, hiány, szomj
elpihennek, múlnak bennem,
mert egyedül vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)