2010. február 18., csütörtök

Miller

És most két drazsé (a jó gyerekeknek) Arthur Miller: The Ride Down Mt. Morgan c. darabjából:

"ha a vágyaid szerint akarsz élni, az emberek úgy néznek rád, mint egy rakás szarra...ha pedig nem a vágyaid szerint élsz, akkor te érzed magad annak"


és a nővérke jó tanácsa a szenvedő főhősnek:


"na jöjjön már le a keresztről, másnak is kell a fa"

2010. február 17., szerda

beismerés

Gyűlölet nincs, csak csalódás.

Vesztett napok,
elhagyott szétszaggatott cafatok.
Mindenhol.

Kifolyt az íz a sóból.
A könnyek elvitték mind az ízeket.

Színek nincsenek már, csak szín van.
Gyurmaszínű massza a kint.
Lehet rágni!

Bent, meg sziklatömb zár
a hamuízű múltba.

Próbálom kihányni.

2009. december 28., hétfő

érdekes

Érdekes,
így újra,
szingliként
lenni, menni,
enni, venni,
és elvenni
az élettől
azt, amit kínál,
ami éppen jó,
és éppen kell.

2009. december 24., csütörtök

Karácsony


Hát itt van újra a szép karácsony este.

Ja kérem, ez nem a kívánságműsor! Itt ülök anyámék nappalijában, a TV üvölt. Agyondolgoztuk magunkat, mint minden évben, igaz megúsztuk nagyobb veszekedés nélkül.
Most ez van.
Nem jó, nem rossz.
Egyszerűen most ilyen a valóságom.

A TV-ben egy részeg télapó most azt mondta "noodee asszonyom, farkasordító hideg van odakint, hukk, kell valami, ami felmelegíti az ember lelkét". Erről jut eszembe, ma ismét ráéreztem a Vodka kedvesen tiszta ízére. Részeg nem lehetek persze, de hát az én lelkemben is ordítanak néha a farkasok. Szerencse hogy itt van a közelben Stolichnaya kisasszony. Názdárovje!

Boldog karácsonyt Drágáim!

2009. december 1., kedd

Cél

A hang mögött ott a csend,
A tett mögött a nyugalom,
Az én az éntelenben ül,
A cél bennem van csak utamon.

Mert a célból futunk ki mind
megkeresni újra azt,
mi mindig ott van.

2009. november 24., kedd

új ég, új föld


Bár a 11.23 egy új időszámítás kezdete, de a 07.04 akkor is megmarad az egyik legfontosabb dátumnak az életemből, ugye tudod.

Szitakötő

Burokból rágta ki magát egy reggel,
Egy hosszú bábból, mi élete volt.
Harcolt a megdermedt páncél kéreggel,
s testén lüktetve vérzik
egy szivárvány folt.

Fényre felolvad benne az élet,
míg lüktetőn, gyűrött szárnyat kitár.
S mint vitorlát, szélben húzza a régen
megkötözött, s kiszabott sorsfonál.

2009. november 15., vasárnap

akkor beszéljünk a szeretetről

Aktuális téma. Engem is sokat foglalkoztat, bizony már jó hosszú ideje. Először hagy foglaljam össze, hogy mi maradt meg a tanulmányaimból. Valahogy használhatónak tűnt és tűnik most is.

A szeretetre az európai kultúrkörben leginkább három fogalmat használnak: az ERÓSZ-t, a FILIA-t és az AGAPÉ-t.

Az erószt fordíthatjuk vágynak, szerelemnek esetleg szexuális vonzódásnak, de az erósz ennél több. Platón Lakomájában az erósz egyfajta szépségre irányuló vágy, bár Arisztophanész elég erősen utal a szexuális vonatkozásaira is. Összességében elmondható, hogy az erósz valamilyen hiány pótlására irányul, gyakran kisajátító jellegű és birtokló, és sokszor van valami szenvedés teli benne. Érdekes, hogy amíg a Szümposzionban még csak egy daimon ez az érzés, a Phaidroszban már isteni rangra emelkedik. Akár ez, akár az, valami olyasmi amit a külső világ idéz fel bennünk, megjelenik bennünk az "istenség".

A filia nem hiányérzet, hanem a másik jelenléte fölött érzett öröm. Ez az érzés szűkebb körhöz kötődik, leginkább barátokhoz és rokonokhoz. Jelentése talán az lehetne: kedvelni, szeretni. Ez is olyasmi, amit a környezet idéz fel bennünk. Jó nekünk, ha így érezhetünk. Sokkal szubsztilisebb mint az erósz.

Az agapé egyfajta egyetemes szeretet, valamilyen általános részvét és elfogadás is egyben. Nem tolakszik, teret enged a másiknak. Ez a szó szerepel Pál szeretethimnuszában (1Kor.13.). Amikor tanultuk erről az évfolyam szinte egyszerre kiáltott fel, hogy "jó-jó, de hogy a fenében lehet ezt mind megcsinálni"( türelmes, jóságos....).

Egy lehetséges választ Icától kaptam. Az a lényeg, hogy az erósz és a filia olyasmi amit azért táplálunk mert nekünk jó, és leginkább felénk irányul(a környezetből). Az agapé viszont olyasmi, ami belőlünk "áramlik" ki. De ehhez az kell, hogy mi félreálljunk. Ha nincs én, nekem és enyém, akkor meg tud jelenni ez a fajta szeretet. Így már nem is olyan nehéz teljesíteni Pál elvárásait, mert nincs akinek teljesítenie kellene azt, csak a szeretet van.

Ezek az érzések persze alaposan összekeveredhetnek, és gyakran keverednek is.

Na ennyit az elméletről.

Sokáig nem mertem szeretni, akárhogy akartam. Aztán jött valaki (K), aki nagyon szeretett (erósszal), aztán talált valaki mást és akkor megtanultam újra sírni. Aztán sokan jöttek, akiket én erósszal és filiával szerettem de sokan közülük engem csak filiával. Aztán jött ő, akivel talán mind a hármat meg tudtuk élni. De az istenségek jönnek-mennek, minket meg levetnek és itt hagynak mint a megunt jelmezeket.